A szálláson végre légkondi volt,

Na ubytovni konečne klimatizácia,

kényelmes ágy és kora délután,

pohodlná posteľ a skoré popoludnie,

s átszűrődött a bezárt ablakon

cez zatvorené okná presakovala

a müezzin elnyújtott éneke.

pieseň muezzina vláčna.

Tán az a furcsa dallam volt az ok,

Možno tá podivná melódia bola príčinou,

hogy újra s újra megkívántalak.

že znova po tebe zatúžila som.

Akkor nem az élvezet volt a fő,

Rozkoš vtedy nebola podstatná,

sokkal inkább volt a befogadás,

išlo skôr o prijatie,

hogy az enyém vagy, s a tied vagyok.

že ty môj si, a ja tvoja som.

Öleltelek. S álljon meg az idő,

Objala som ťa. A nech sa zastaví čas,

Azt szuggeráltam magamnak, neked,

Sugerovala som si sebe, tebe,

s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet.

a neveril som, že takto už nemôže byť.

Most ősz van, és kívül-belül hideg.

Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez,

Teraz je jeseň, a dnu i vonku studeno.

sic transit, meg a többi marhaság.

Ja po tebe, ty preč tužíš – takto sa veci majú,

Fekszünk az ágyon, te háttal nekem,

sic transit, a ostatné hlúposti.

és nem tudok már elképzelni sem

Ležíme na posteli, ty chrbtom ku mne,

egy nyarat vagy a légkondi zaját,

už si neviem predstaviť ani

se azt, hogy ami most van, múljon el,

jedno leto alebo hluk klimatizácie,

és kérni sem lehet, hogy újra úgy,

ani to, že pominie čo teraz je,

és újra annyira, mint akkor, ott;

a prosiť už nemožno, nech opäť tak,

kérni csak apróságokat, talán

nech zas tak veľmi ako vtedy, tam;

csak azt, hogy töltsd le a netről nekem

prosiť len o maličkosti, možno

hallgatni a müezzin énekét.

o to, aby si stiahol z netu

počúvať muezinnu pieseň.