A szálláson végre légkondi volt,

U konaku konačno smo imali zračno hlađenje,

kényelmes ágy és kora délután,

udoban krevet i rano popodne

s átszűrődött a bezárt ablakon

i preko zatvorenog prozora

a müezzin elnyújtott éneke.

nazirala se otegnuta pesma mujezina.

Tán az a furcsa dallam volt az ok,

Možda je ta neobična pesma izazvala

hogy újra s újra megkívántalak.

da sam te ponovo zaželela.

Akkor nem az élvezet volt a fő,

Tad nije slast bila najvažnija,

sokkal inkább volt a befogadás,

mnogo više prihvaćanje,

hogy az enyém vagy, s a tied vagyok.

da si moj i ja sam tvoja.

Öleltelek. S álljon meg az idő,

Grlila sam te. Neka stane vreme,

Azt szuggeráltam magamnak, neked,

Sugerirala sam sebi, tebi,

s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet.

i nisam poverovala da je to nemoguće.

Most ősz van, és kívül-belül hideg.

Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez,

Jesen je, izvan-iznutra hladno je.

sic transit, meg a többi marhaság.

Ja na tebe, ti negde drugde – tako to ide,

Fekszünk az ágyon, te háttal nekem,

sic transit i ostale gluposti.

és nem tudok már elképzelni sem

Na krevetu ležimo, ti prema meni leđima ukrenuto

egy nyarat vagy a légkondi zaját,

i ne mogu više zamisliti ni

se azt, hogy ami most van, múljon el,

ono leto ni buku klima uređaja,

és kérni sem lehet, hogy újra úgy,

ni to, neka prođe što je sada,

és újra annyira, mint akkor, ott;

i ne može se ni moliti da ponovo tako,

kérni csak apróságokat, talán

i ponovo toliko, kao tad, tamo;

csak azt, hogy töltsd le a netről nekem

moliti samo sitnice, možda samo

hallgatni a müezzin énekét.

to da mi skineš sa neta

pesmu mujezina.