Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád,

Ak sa na to budíš, že vankúš máš studený

és nincs miért nadrágot húznod,

a nemáš dôvod obliecť si nohavice,

ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot

ak sa na to budíš, že ďalší deň

kell elütnöd valahogy

musíš dajako odbiť

semmiért, senkiért,

za nič, pre nikoho,

ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod

keď sa na to budíš, že sa ti žalúdok zdvíha

az évekkel korábban elfogyasztott

od nespočetných gebuzín

töméntelen kotyvaléktól,

spotrebovaných pred rokmi,

nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába

nuž, ak sa na to budíš, že sú úplne márne

minden kisérlet,

všetky pokusy,

mert hisz nincs hova visszatérned,

lebo predsa nemáš kde sa vrátiť

az éjszaka pedig rosszabb menedék,

a noc je horším útočiskom

mint az utolsó menhely,

ako posledný útulok,

ahol legalább a bolhák és a tetvek

kde aspoň blchy a vši

élik világukat,

žijú svoj život,

mondom, ha arra ébredsz,

vravím, ak sa na to budíš,

hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben,

že v blížiacej sa tme zaspať bojíš sa,

akkor legalább ne hencegj:

potom sa aspoň nechvastaj:

íme – kibírtad.

hľa – vydržal si.

Semmi értelme a kései hősködésnek,

Neskorá hrdinskosť je bezvýznamná,

nézz a napba,

pozri sa do slnka,

szikrázz magadban,

iskrami srš osamote,

kölcsöntüzek ne égessenek.

nech ťa požičané ohne nepália.

Akkor talán még veled mehet

Vtedy azda ešte niekto s tebou

valaki

môže ísť

a szintén megalázottak

spomedzi taktiež

közül.

pokorených.