Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád,

Ako se na to budiš, da ti je jastuk hladan

és nincs miért nadrágot húznod,

i nemaš zašto da se obučeš ,

ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot

ako se na to budiš, da moraš još jedan dan

kell elütnöd valahogy

nekako provesti

semmiért, senkiért,

zbog ničega i nikoga,

ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod

ako se na to budiš, da ti se povraća

az évekkel korábban elfogyasztott

zbog ranije potrošenih užasnih

töméntelen kotyvaléktól,

količina bućkuriša,

nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába

dakle, ako se na to budiš, da je uzaludan

minden kisérlet,

svaki pokušaj

mert hisz nincs hova visszatérned,

jer nemaš kud se vratiti

az éjszaka pedig rosszabb menedék,

a noć je gore skrovište

mint az utolsó menhely,

od zadnjeg skrovišta

ahol legalább a bolhák és a tetvek

gde makar buve i vaške

élik világukat,

žive svoj život,

mondom, ha arra ébredsz,

kažem, ako se na to budiš

hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben,

da se bojiš zaspati u nastupajućem mraku,

akkor legalább ne hencegj:

onda se bar ne razmeći:

íme – kibírtad.

evo – izdržao sam.

Semmi értelme a kései hősködésnek,

Poznom junačenju nema mesta,

nézz a napba,

pogledaj u sunce,

szikrázz magadban,

iskre u sebi budi,

kölcsöntüzek ne égessenek.

tuđe vatre nek te ne prže.

Akkor talán még veled mehet

Onda, možda, još može s tobom poći

valaki

neko

a szintén megalázottak

od isto tako

közül.

poniženih.