(Ütközet után.)

(Posle bitke)

A végtelen határban csokorba álltak a

Iznureni vojnici rastrojenih očiju

fáradt, bomlott szemű katonák.

na beskrajnoj granici u buketu su stajali.

Hat óra, s a szél hideg esteli gyászt tereget.

Šest sati je i hladan večernji vetar žalost prostire.

A katonák kemény oszlopba feszülnek

U zbijene kolone postrojeni vojnici

s megindulnak a vad, iszapos mezőkön át.

preko divljih, glibavih polja krenuli.

Végtelen kigyósorokban vonaglanak

Nepregledni vijugavi redovi se trzaju

s itt-ott még fölbukik acél fegyverzetük.

i tu i tamo još njihovo čelično oružje zablista.

Fölöttük lármás ébentollu madarak

Iznad njih bučne, garave ptice

húznak nyugat felé, hol sürü felhőerdőkben bujdokol a nap.

prema zapadu lete gde se sunce u gustim oblacima skriva.

Elbujt előlük a nap, mint egy bús, pironkodó szűz.

Od njih poput otužne, stidljive device sunce se sakrilo.

S útjukra nem rajzanak csillagok.

Njihov put nije praćen zvezdanim nebom.

A sötét távoli dombokról skarlát, opál

Sa dalekih brežuljaka skarlatne, opalne

és türkisz őrszemek hunyorognak a térbe.

i tirkizne oči stražara u prostor bulje.

Valahol gazdag trénszekerek kerekei

Negde bogati točkovi bornih kola

muzsikálnak…

sviraju...

De itt süket szurokban ül a novemberi csönd

Al tu u gluhom katranu novembarska tišina sedi

s a komor arcú ég ezüst esőostorral

a pale borce sumorno nebo srebrnim

ébresztgeti a holtakat.

bičem kiše budi.

1914, október

oktobar 1914.