Trinta e dois anos em cima –

Harminckét éves lettem én – 

é uma surpresa esta rima

 meglepetés e költemény 

qual graça

 csecse

sem graça:

 becse:

ajándék, mellyel meglepem 

prenda de que só dou fé

 e kávéházi szegleten 

num canto deste café

 magam

assim

 magam.

a mim.

Harminckét évem elszelelt

 s még havi kétszáz sose telt. 

Trinta e dois levou o vento

 Az ám,

sem por mês ir aos duzentos.

 Hazám!

É isto,

Lehettem volna oktató, 

País!

 nem ily töltőtoll-koptató 

 szegény

Podia ser professor,

 legény.

não de penas gastador

De nem lettem, mert Szegeden 

brigão

 eltanácsolt az egyetem

sem chão.

 fura 

 ura.

Mas ai que expulsou-me adrede

Intelme gyorsan, nyersen ért 

da Faculdade em Szeged

 a „Nincsen apám" versemért, 

um tipo

 a hont

esquisito.

 kivont

szablyával óvta ellenem. 

Plo meu «Não tenho nem pai»

 Ideidézi szellemem 

veloz, bruto aviso cai,

 hevét

o sabre

 s nevét:

que abre

„Ön, amíg szóból értek én, 

 nem lesz tanár e földtekén" – 

pla pátria, contra mim. Chama

 gagyog

do meu esp'rito a fúria insana

 s ragyog.

tal como

Ha örül Horger Antal úr,

seu nome:

 hogy költőnk nem nyelvtant tanul, 

 sekély

«Você, enquanto eu for sério,

 e kéj -

não dá aulas neste hemisfério» –

Én egész népemet fogom 

estrilha

 nem középiskolás fokon 

e brilha.

 taní

 tani!

Se o senhor Horger Antal se alegra

que o poeta não saiba a regra,

é tolo

consolo –

O meu povo inteiro eu,

não ao nível do liceu,

ensino

ensino!