Partimos em viagem, para o Outono,

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

gritando e chorando, perseguindo-nos,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

dois gaviões de asas fatigadas.

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

O céu de Verão vê novos salteadores

Csattognak az új héja-szárnyak,

e outras asas de gavião se elevam,

Dúlnak a csókos ütközetek.

outros beijos se encarniçam no combate.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Acossados, nós, voamos longe do Verão.

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Deter-nos-emos no Outono, algures,

Ez az utolsó nászunk nékünk:

amorosamente, plumas eriçadas.

Egymás husába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron.

Ali teremos nossas últimas núpcias,

1906

ali cada um abrirá a carne do outro,

tombaremos nas estepes do Outono.