Piso uma região selvática:

Elvadult tájon gázolok:

na antiga terra lasciva, grama.

Ős, buja földön dudva, muhar.

Conheço este campo selvagem:

Ezt a vad mezőt ismerem,

é a charneca húngara.

Ez a magyar Ugar.

Inclino-me ao solo sagrado:

Lehajlok a szent humuszig:

algo corrói esta terra virgem.

E szűzi földön valami rág.

Ei, ervas mergulhando, densas,

Hej, égig-nyúló gizgazok,

no céu: não há cá flores?

Hát nincsen itt virág?

Entre raízes de selvagem

Vad indák gyűrűznek körül,

vinha, espio da terra a dormente

Míg a föld alvó lelkét lesem,

alma; o cheiro de flores passadas

Régmúlt virágok illata

sobe amorosamente.

Bódít szerelmesen.

Silêncio. Ervas ruins, a grama,

Csönd van. A dudva, a muhar,

o joio, puxam, iludem, cobrem-me;

A gaz lehúz, altat, befed

e um vento de risos desliza

S egy kacagó szél suhan el

sobre a grande charneca.

A magyar Ugar felett.