Wie ihre Blondheit war, weiss ich nicht mehr,

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

ich weiss nur, dass so blond die Felder wehn,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

S e szőkeségben újra érzem őt.

Wenn ährenschwer der gelbe Sommer naht,

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

De ha kinyílnak ősszel az egek,

In diesem Blond kann ich sie immer sehn.

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Ich kann mich ihrer Augen nicht entsinnen,

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Doch öffnet sich im Herbst der Himmel Bläue,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Geht müd September hin, dann träume ich

Von ihrer Blicke Farbe jäh aufs neue.

Wie ihre Stimme war, ich hab's vergessen.

Wenn Frühlingswinde Wiesen überquern,

Dann scheinen ihre Worte aufzuklingen

Aus einem Frühling, wie der Himmel fern.