Je ne me souviens plus comment elle était blonde,

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Mais je sais que les champs sont blonds quand c'est leur temps;

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,

S e szőkeségben újra érzem őt.

Et quand chargé d'épis, vient l'été flamboyant,

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.

De ha kinyílnak ősszel az egek,

Je revois sa blondeur dans cet or qui m'inonde.

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Je ne me souviens plus du vrai bleu de ses yeux;

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Pourtant lorsque les cieux s'entrouvrent en automne,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Lorsque septembre fait ses adieux monotones,

Je revois en rêvant la couleur de ce bleu.

Je ne me souviens plus dans sa voix quelle soie,

Mais pendant que les prés soupirent au printemps

La chaude voix d'Anna m'appelle et je l'entends,

Au fond lointain des cieux où le Printemps se noie.