Comme un enfant espérant la visite

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik

Du repos et qui soudain te prie, de son lit,

és el is jutott a nyugalmas ágyig

Craignant les assauts de la nuit:

még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –

“Raconte-moi, ne t’en va pas si vite!”

(így nem szökik rá hirtelen az éj)

Tandis que de frayeur, son petit cœur palpite,

s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,

Que lui-même, l’enfant, peut-être ne sait pas

tán ő se tudja, mit is kíván jobban,

Quelle est sa préférence,

a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:

S’il aime mieux ta voix

így kérünk: Ülj le közénk és mesélj.

Ou si plus que le conte, il aime ta présence,

Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,

Ainsi, nous t’en prions, parmi nous, viens t’asseoir.

mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt

Nous en avons bien souvenance.

s együtt vagyunk veled mindannyian,

Mais conte, recommence,

kinek emberhez méltó gondja van.

Ne nous laisse point choir.

Te jól tudod, a költő sose lódít:

Redis-nous que nous sommes…

az igazat mondd, ne csak a valódit,

Tous ensemble ce soir!

a fényt, amelytől világlik agyunk,

Tous ceux dont les soucis semblent dignes des hommes.

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.

Dis la vérité sans surseoir.

Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,

Bien plus que le réel, il nous faut la connaître.

hadd lássunk át magunkon itt ez estén.

Le poète

Párnás szavadon át nem üt a zaj -

Ne ment jamais!

mesélj arról, mi a szép, mi a baj,

Dis-nous la vérité. Montre-nous la lumière.

emelvén szívünk a gyásztól a vágyig.

Que ses rais

Most temettük el szegény Kosztolányit

Eclairent notre esprit d’une clarté première.

s az emberségen, mint rajta a rák,

Tel Hans Castorp qui voit,

nem egy szörny-állam iszonyata rág

Au travers de la chair de madame Chauchat,

s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,

En nous-mêmes, fais-nous descendre.

honnan uszulnak ránk új ordas eszmék,

Tes mots capitonnés,

fő-e új méreg, mely közénk hatol –

Nul bruit ne pourrait les pourfendre.

meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...

Dis-nous le Beau, dis-nous le Mal, fais-nous comprendre.

Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,

Hausse nos cœurs du deuil aux désirs affinés.

de mi férfiak férfiak maradjunk

Kosztolányi, nous l’avons mis en terre.

és nők a nők - szabadok, kedvesek

Ainsi que le cancer rongeait son pauvre corps,

- s mind ember, mert az egyre kevesebb...

Ainsi plus d’un Etat, monstrueux et retors,

Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.

Ronge l’humanité, poursuit le pauvre hère.

Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen

Frissonnant, nous pensons: “Demain, qu’adviendra-t-il?

néz téged, mert örül, hogy lát ma itt

Quel sera le péril,

fehérek közt egy európait.

Les cannibalesques idées?

Prépare-t-on,

Pour mieux nous asservir, de nouvelles cuvées

De poison?”

Combien de temps encore

Se trouvera-t-il un endroit où, librement,

Tu puisses parler… on l’ignore!

En t’écoutant,

Les hommes que nous sommes

Doivent rester des hommes.

Pas de relâchement!

Et que les femmes, quant à elles,

Restent libres, restent charmantes, restent belles.

Et tous, demeurons des humains.

On les compte,

Car il en est de moins en moins.

Prends place et dans les règles, commence le conte.

Simplement te regarderont certaines gens,

Qui, comme nous, seront à ton écoute,

Heureux de voir, sans aucun doute,

Un Européen, aujourd’hui, parmi les Blancs.