Lentement, pensivement…

Lassan, tünődve

Enfin l’homme arrive au plateau

Az ember végül homokos,

Et consent à ce paysage

szomorú, vizes síkra ér,

De tristesse, de sable et d’eau

szétnéz merengve és okos

Sans espoir est sa tête sage.

fejével biccent, nem remél.

A mon tour, je veux, m’allégeant,

Én is így próbálok csalás

Tout regarder avec franchise,

nélkül szétnézni könnyedén.

L’éclair de la hache d’argent

Ezüstös fejszesuhanás

Dans le fin peuplier se brise.

játszik a nyárfa levelén.

Dessus la branche du néant,

A semmi ágán ül szivem,

Mon cœur grêle tremble en silence,

kis teste hangtalan vacog,

Et les doux astres le voyant,

köréje gyűlnek szeliden

Les doux astres vers lui s’avancent.

s nézik, nézik a csillagok.

Dans le ciel couleur de fer

Vas-színű égboltban...

Froid et laqué, un moteur vrille

Vas-színű égboltban forog

Dans le ciel couleur gris de fer.

a lakkos, hűvös dinamó.

Entre mes dents les mots scintillent.

Óh, zajtalan csillagzatok!

Constellation, silence clair!

Szikrát vet fogam közt a szó - -

Comme une pierre dans le vide

Bennem a mult hull, mint a kő

Le passé tombe en moi. Et bleu,

az űrön által hangtalan.

Le temps s’enfuit muet, liquide.

Elleng a néma, kék idő.

Un glaive brille: mes cheveux.

Kard éle csillan: a hajam - -

Une chenille est ma moustache

Bajszom mint telt hernyó terül

Sur ma bouche elle va rampant.

elillant ízű számra szét.

Mon cœur est dur, le mot se glacent

Fáj a szívem, a szó kihül.

Mais à qui confier mon tourment?

Dehát kinek is szólanék - -

1933. március