Zwei Habichte mit matten Schwingen,

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Wir brechen auf, und hastig dringen

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Wir flatternd, gellend in den Herbst.

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

In Sommern neue Räuber jagen,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Und neue Habichtsflügel schlagen –

Dúlnak a csókos ütközetek.

Das Kußgefecht tobt gnadenlos.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Wie sie uns aus dem Sommer treiben!

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Doch mit gerupften Federn stäuben

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Wir immer noch verliebt im Herbst.

Egymás husába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron.

Die letzte Hochzeit hat noch Krallen.

1906

Wir schlagen uns ins Fleisch und fallen

Verschlungen in das gelbe Laub.