Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

Dei kom med hausten. På eit kjølig glasfat

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

ligg friske frukter. Druer av smaragd,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

enorme pærer lysande som jaspis —

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

kvar einaste ein glitrande juvel.

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

Ein drope vatn renn frå raude bæret,

aranykezükkel intenek nekem.

ein liten diamant som trillar bort.

Å, for ein prakt, så likesæl, så herleg,

fullkomenskapen, vend imot seg sjølv.

Eg ville leve meir. Men trea står alt

med gylne hender, vinkande mot meg.