Langzaam peinzend

Lassan, tünődve

Aan het einde bereikt de mens

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

een drassige droeve woestijn,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

en peinzend aanvaardt hij dan

Én is így próbálok csalás

de hopeloosheid in zijn brein.

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

Zonder zelfbedrog tracht ik zo

játszik a nyárfa levelén.

in alle rust rond te kijken.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

Een zilverige zwaai van de bijl

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

gaat de abeel bedreigen;

Vas-színű égboltban...

mijn hart op een tak van niets,

Vas-színű égboltban forog

onhoorbaar klopt het tere orgaan.

a lakkos, hűvös dinamó.

Óh, zajtalan csillagzatok!

De sterren wentelen ongestoord

Szikrát vet fogam közt a szó - -

voort in hun eeuwige baan.

Bennem a mult hull, mint a kő

az űrön által hangtalan.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

1933. március