DÉLTŐL ESTIG

(Költői gyakorlat)

Mosoly

A vastag déli nap a fán addig tolong,

amíg a lombon át kis piszokba nem lép.

A kis piszok fölött hét kis legyecske dong.

Hőség

A rozsdás tyúkok gödrükben elpihennek,

kakas kapar csupán.

A tyúkok hunyt szemén a hártya oly fehér,

mint most e délután.

Pislogás

Itt alszik kedvesed

és vele alszik lába nagyujján a légy is.

Vigyázz! fölneveted.

Olyan símogató a világ néha mégis.

Riadalom

A héja fekete kört ír az égre fel,

fölriad az udvar és sápadt port emel.

Minden fölfelé néz, kinyílnak a szemek,

a dúc két léce közt a könnyű toll remeg.

Alkonyodik

A délután szakálla nagyranőtt

s motyog belé, úgy mint a gyönge vén.

Aludna már, hát kérdi az időt.

S a kút felel: esti itatáshoz

pántos vödör csattan a fenekén.

Búcsúzó

Fölébred most a táj,

megered a szava,

madarakkal fején

meghajlik könnyedén

s csörögni kezd a fa.

Sötétedik

Torony költi még hitét fehéren,

de langyos este mossa már tövét.

Figyelj. Semmi sem mozdul az égen,

mégis szirmokban hull a vaksötét.