Rímpárok holdas éjszakán

Az ablakok keresztjén hold csöpög,

a borzas macskák apró ördögök.

A háztetőn a fény aranyburok,

jönnek komor, sötétlő kandurok.

Rezzenve jönnek, vonják lábukat,

hét eb van itt, de távol száz ugat.

S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj,

ebek fölött a kényes macskajaj.

S nem értik, hogy miért e fájdalom,

miért virágzik fény a házfalon?

S nem értik, - hisz semmit sem ért az eb,

ha fönn a hold egy kissé véresebb.

A macska más; a násszal jóllakik

s árnyat vadászgat vígan hajnalig.

1942 febr. 25