Búcsúzás

„Ne tudja más, ne hallja más,

örökre szól a búcsúzás.”

(N. Mihalkov-parafrázis)

Ég veletek, barátaim, vége a dal-

nak. Engem most már vár a ravatal.

Lehettem volna jobb, szorgalmasabb,

de sajnos ennyire futotta csak.

Kár, hogy így van, jó volna élni még,

másrészt, belátom, ennyi is elég,

nincs rá okom – nem elégedetlenkedem:

tartalmas és szép volt az életem.

S mint bársonyon smaragdok, jáspisok,

drága hónapok ékköve ragyog

még káprázó, boldog szemem előtt,

ajándék minden reggel, délelőtt,

kiélvezem a maradék időt,

mint ínyenc a húsos cubákokat

– csontig lerágom végnapjaimat.