„Ne tudja más, ne hallja más,

“Mesmo não tendo sido ouvida

örökre szól a búcsúzás.”

É para sempre a despedida.”

(N. Mihalkov-parafrázis)

(N. Mihalkov, paráfrase)

Ég veletek, barátaim, vége a dal-

Amigos, a canção chega a seu ponto

nak. Engem most már vár a ravatal.

final. Adeus. Meu túmulo está pronto.

Lehettem volna jobb, szorgalmasabb,

Poderia ter tido mais talento

de sajnos ennyire futotta csak.

ou trabalhado mais. Não deu. Lamento.

Kár, hogy így van, jó volna élni még,

Se bem que acontecer desta maneira

másrészt, belátom, ennyi is elég,

seja um azar, admito, embora queira

nincs rá okom – nem elégedetlenkedem:

viver mais, que bastou: não vale a pena

tartalmas és szép volt az életem.

queixar-me de uma vida bela e plena.

S mint bársonyon smaragdok, jáspisok,

Como esmeralda e jaspe no veludo,

drága hónapok ékköve ragyog

meses preciosos ainda são, contudo,

még káprázó, boldog szemem előtt,

gemas que ofuscam meu olhar contente;

ajándék minden reggel, délelőtt,

cada aurora e manhã ainda é um presente.

kiélvezem a maradék időt,

Desfruto o que me resta e, glutão frente

mint ínyenc a húsos cubákokat

a um gordo steak, roerei enquanto posso

– csontig lerágom végnapjaimat.

meus derradeiros dias rente ao osso.