Ahogy minden megérik magára,
úgy halálosodsz; maradsz.
Elhagy az alkalom, a talán, a hátha
voltnál bizonyosabb.
Ritkulnak a kötőszavak, barátok.
Jobb így! Megszokhatod.
S ha kezed után leválna lábad,
mímelhetsz művégtagot.
Járhatsz láb nélkül, kéz nélkül írhatsz.
Semmi se a tiéd.
Szólhatsz száj nélkül. Mindent kibírhatsz.
Van példa rá elég.
Ki ragozza el magyarul az időt?
A szótővek, félmondatok ideje jő. A sunyi ponté. Minden kidőlt
felkiáltójel kopjafa. S te vagy a halott.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论