Emeld be

ha tudod a versbe azt a tiszta gyönyörűséget

amit az elme napfénye sugároz vissza tükö-

reként a külvilágnak

azt a délelöttöt mikor magányosan hajózol

kikötésre várva mert tudod van hová és van

értelmes célállomás ami vár rád

azt a bolygást ami megnyugtat felemel ápol

miközben a lélek felgyűlt méreganyagai bő–

séggel eltávozhatnak

azt a látványvágyat ingerözönt ami segít to–

vábblökődni új látszögeket villantva útján az

örökkévalóságba

azt a mindennapi delíriumot ami nélkül nincs

alkotás csak alkotó és alkotmány csak tákoló

és tákolmány

azt a kézzelfoghatót ami megragadhatatlan

amit óvón véd a dolgok burka és mindig a

megszűrt fény mögött bujdos

vagy foglald versedbe a moccanatlan szélvi–

hart áradj szabad ámulatban émelyítő áram–

latokban csak ne gyürködd itt a szart