Után

Sanyinak

Bátorságot kaptunk tőle. Ahogy a kövér lány mászott előttünk a sziklán. Ha ő meg tudja csinálni, mi is. Araszolni lefelé a függőleges sziklafalon tériszonyba kapaszkodva. Alattad a tenger csapkodja a sziklát, nem nézel le, csak hallod. Meg talán majd minket is, ha már. De nem volt idő gondolkodni, mászni kellett tovább a kövér lány mellett, miközben folytonos szédülés fog el. Lehetetlen, hajtogatjuk félhangosan. Hogy itt lehet csak lejutni. Hogy egyáltalán. A hercegnő sziklafalakkal elzárt strandjára, magányterületre. És elképzelni se tudtuk, a frissítő mártózás után hogyan is mászunk majd vissza. Egyáltalán. És maga a hercegnő hogyan juthatott le. Titkos ajtón talán. És szegény Rilke, ő hogy. Nem tudom, némák a duinói gyíkok. Most figyelni kell, mászni. A kövér lány után.