Hölderlin vascipői

Fölszívni a téboly tápsóit, Virág,

fölszívni virág-koponyádba erőnek,

elindulni az Etnára, Virág,

a hamuhoz, ahol már nem a kard

ragyogása szép, de a példaadás,

ugrani fejjel a kráterbe, Virág:

megható nagy sors – már tapsolnak is

látván a tündércipőket a mélyből

kifújva, lávától naggyá szeretve,

csigasorok emelik tár-szekérre,

négy bölcs: tübingeni négyesfogat

húzza megizzadva, mert lépegetni

vulkántól vassá szeretett cipődben

ki tudna? Csak a szellemed, Virág.