Mert dalaimnak…

Mert dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

– Minek tagadjam gyöngeségem –

Kegyedhez írtam, kis Kató.

És dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható,

Kegyednek semmiképp se tetszett,

Sőt visszatetszett, kis Kató.

Igaz, hogy önt tegezni mertem,

Ami botránynak mondható,

Mert önt csupán magáznom illik

Vagy kegyedeznem, kis Kató:

De dalaimnak azt a részét,

Mely túlnyomónak mondható,

Mégis szívemből szívhez írtam,

Az ön szívéhez, kis Kató.

Hogy ön hideg maradt s kegyetlen,

Már ez malőrnek mondható,

Ha bánatomban meghalok most,

Magára vessen, kis Kató.

Magára vessen, ha belőlem

Más nem marad meg, kis Kató,

Mint dalaimnak az a része,

Mely túlnyomónak mondható.