Temetőben

A holtak álmai felett

Szépen virúl a kegyelet

E nyúgalom-hazában;

Hűs a berek és zöld a hant:

A hála műve megfogant,

S tovább tenyész magában.

Ki tudja, mily rég lehete

Hogy itt az első csemete

Először hajta lombot!

Azóta hány délceg fa lőn

Fej-oszloppá e sírmezőn -

És hány szív összeomlott!...

1852 jún.