A holtak álmai felett

Hier ist das stille Gräberfeld,

Szépen virúl a kegyelet

wo Pietät die Wache hält,

E nyúgalom-hazában;

sie schützt den Schlaf der Toten.

Hűs a berek és zöld a hant:

Die Hügel grünen in der Au,

A hála műve megfogant,

die Nachwelt zahlt den Zoll genau

S tovább tenyész magában.

auf wohlbestelltem Boden.

Ki tudja, mily rég lehete

Wohl ein Jahrhundert ist es jetzt,

Hogy itt az első csemete

seitdem man hier die Bäumchen setzt,

Először hajta lombot!

die mit den Blütenkerzen.

Azóta hány délceg fa lőn

Grabkreuze werden aus dem Wald,

Fej-oszloppá e sírmezőn -

sie mehren sich erstaunlich bald,

És hány szív összeomlott!...

so wie gebrochne Herzen.

1852 jún.