Gyönyörűt láttam

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint nagy darab kő, a valóság.

Ám ez a kő is képletes.

A legjobb, ha mindent kimondok.

Igy oktatnak ügyeletes

és tanulságos napi gondok.

Lám, ösztönöm helyes nyomon

járt, amikor bejött az ember.

"Kikapcsolja a villanyom" -

ez zúgott bennem, mint a tenger.

A kés ott volt az asztalon

- éppen a ceruzám hegyeztem -

ha ezt az embert leszurom,

tudom, mindennel kiegyeztem.

El voltam keseredve. Hát.

Minden sötét és szomorú lesz.

Állat védheti otthonát;

hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:

megöl az ellenség és megver

s elszáll rólam a kedves ég.

Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás

s mint fillér, száll szét a szilánkja.

Igy okoskodtam s jónapot

kivánva elhuzódtam oldalt

s este a nyájas csillagok

rámnevettek a teli holddal.

1937. jún.