Búcsúzás

Elszakadsz tőlem, szeretett barátném!

Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz,

S mint az álomkép, örömim, reményim,

                    Véled enyésznek.

Jaj! sem a sérült szerelem nyögése,

Sem kegyességem, sem az ég hatalma

Téged énnékem soha vissza többé,

                    Vissza nem adnak.

Élj szerencsésen, valamerre fordulsz!

Légyen áldásom veled és vezérljen!

Légyen a Végzés utain szerelmünk

                    Angyala társad!

Élj szerencsésen, s ne felejts el engem!

Menj az égtartó Pyrenéken által,

Menj az északnak havasin keresztül,

                    Csak ne felejts el!

Ott is, óh ott is tied e sebes szív,

Mindenütt kísér, veled él, veled hal,

S sárga képemnek halavány vonásin

                    Festve neved lesz.

1804