A kesergő szerelem (51.) [Midőn a hold világában...]

Midőn a hold világában

  A patakot kisérem,

S egy tünemény formájában

  Alakját megesmérem;

S őtet reám szerelmesen

  Mosolyogni képzelem,

S úgy tetszik, hogy kegyelmesen

  Beszélget ott én velem: -

Egek, mely nagy boldogságom!

Tartana bár kábaságom! -

  A káprázat eltünik,

  S boldogságom megszünik.