A boldog szerelem (171.) [Libyának homokjain...]

Libyának homokjain,

  Hol az útas szomjan hal;

Hycrania havasain,

  Hol nem hangzik madárdal;

Szerecsenek melegében,

  Hol megsűl a természet;

A jégtenger közepében,

  Hol megszünt a tenyészet;

Az ég bár mely hajlatában,

A föld bár mely barlangjában

  Csak teveled lehetvén, -

  Mindég boldog volnék én.