Emlékezet

Ismét egy édes boldog érezet!

Reám derűl a messze kor homálya,

Az elveszett, elsülyedt rózsapálya

Ismét örömtájak felé vezet.

Mely istenség nyújt itt varázskezet?

Mint ömledez hozzá keblem dagálya!

Érzem, hogy e szív enyhültét találja:

Te ihletéd, szelid Emlékezet!

Nem. Ahelyett, hogy visszabájolod

Letünt korom szebb álmait felettem,

Borítsd el rajtok inkább fátyolod.

Elég, hogy őket egyszer elvesztettem.

Ne kényszeríts ujonnan vérzeni;

Ah, érezd, mily kín ismét veszteni.