A csend

Még hallatszott a csend. Még milliónyi

szárny és fűrezzenés, a levegő

kristályai egymáson-zizegése.

alvók lélegzete, az álmodók

úszó szárnyalása vagy zuhanása.

Az éjszaka bársonysötét zenéje,

süllyedése a porhanyós anyagba

magába fogadni a hangokat.

Csak a haldokló test elhallgatása

némítja végleg el a dermedő világot.

Nem a befagyott tenger -- ő, aki

nem mondhatja ki többé a szót: tenger, vagy Isten.