Képek

Képek torlódnak képre. Fogható

durva afrikból szőtt zsákvászon fölé

pókhálók, alig láthatók, s azok

melyeknek éleit és sarkait

szél fujja el: légvárak tornyai.

Csillognak de eltűnnek életünkből.

Létünk sötétje alájuk temetve.

Vagy mi álmodnánk éjről éjre őket?

Ránkroskadnak. Nem szabadulhatunk.

Nem tudjuk, ők szúrják-e át pupillánk,

vagy csak tükörképek a szemfenékről,

vagy mi látjuk létnek a nem is létezőt?