Arról le kell majd mondani

Arról majd le kell mondani. A testről

a szívről, a dolgokról is, a lélekről is.

A lélek felszáll. Fel, hova. Arról majd

le kell akkor mondani. Elhagy a test.

Fáj, lehull, meglazul, éget, ég,

elfogy, csont, elfolyik a test. Milyen

könnyen hagy el, otthagy,

otthagyod, könnyebben, mint az utcád, egy

padot, kesztyűt, a csorgó eső

látványát, zokogást. Az elcsorgó esőt.

Végre elhagy a fájdalom is. Kiáll. Nem lesz

se rosszabb, nem rosszabb, csak ennyi. Nem

kegyetlen. Inkább csak azt lehet megmondani,

mi nem. Lezuhant gyümölcs, töredék.

Például nem jön elő a hang. Egészen hátul

ül. Hátul beült. Beült hátul egy buszba. Hátra

beült, szomorkodni. Vagy lerohanni. Hogy majd

könnyebben rohanjon le. Vagy

miért. Miért.

És arról is, arról

le kell akkor majd mondani.