Honegger zenéjét hallgatom

Én voltam

az egyszerű francia paraszt

kinek a felesége

kislányt szült

1412-ben.

Éppen vihar tört ránk

a horizonton

jól emlékszem

vörösen lángolt

az ég függönye

s az asszony

szent Katalinhoz fohászkodott

hogy szabadítsa meg kínjaitól.

Igazi végítélet volt ez az éjszaka

nedvdús zöld leveleiket hullatták a fák

gabonánkból kipergett a mag

rozsdát kapott a szőlő

Orleans alatt a Loire kiáradt.

Hajnalra született meg

Johanna

gyöngének látszott

s a homlokán

mintha egy rózsa nyitotta volna szét

göndör szirmait.

Nagyon szerettem akkor

az asszonyomat

akinek a szívéből indult útjára

a mi kis Jankánk

s én a hajlott hátú

feltört kezű paraszt

sírtam

nevettem

örömömben

nem is sejtve

a jövendőt

mikor is

az angyalian szép

angyalian szelíd lányunk

fegyvert ragad

hogy a falánk étvágyú

tüzet okádó angolokat

kiűzze Franciaországból.

Drága vérét hullatta Orleans

de ő felderítette egét

termő zsíros földjét

visszaadta a népnek

Franciaország dicsőségre született népének

a tarka virágok népének

a jó bor népének

akiből ő vétetett

akiért végül is

feláldozta magát

szűzen

egek balzsamától

illatozón.

Elűzte a hódítókat

felszabadította Franciaországot

végül máglyára vetették

mintha bűnös lett volna valaha is.

Ó tündöklő csillag

fehér liliomszál

burgundiai testvéreid áldozata lettél

a szentséges máglyán

ezerszer meggyalázva

ezerszer megdicsőülten.

Jeanne d’Arc

Jeanne d’Arc

messze vagy

és oly valószínűtlen

de mégis kaszanyél helyett tollal a kezemben

Budapestről szólok hozzád

1960-ban

te a semmi valósága

felmagasztalt áldozat

könyörülj minden asszonyok gyengeségén

intsél feléjük

vérző emlék

és világítson előttük a tűz

ami téged

elégetett.