Én voltam

Ja bijah

az egyszerű francia paraszt

priprosti francuski seljak

kinek a felesége

kojemu je žena

kislányt szült

rodila kćer

1412-ben.

1412.

Éppen vihar tört ránk

Upravo se vihor

a horizonton

bio sručio na nas

jól emlékszem

sjećam se

vörösen lángolt

crveno je plaminjao

az ég függönye

nebeski zastor,

s az asszony

a moja se žena

szent Katalinhoz fohászkodott

molila svetoj Katarini

hogy szabadítsa meg kínjaitól.

da je oslobodi muka.

Igazi végítélet volt ez az éjszaka

Pravi je Sudnji dan bila ta noć,

nedvdús zöld leveleiket hullatták a fák

sa stabala padali listovi zeleni,

gabonánkból kipergett a mag

iz žila zrnca vrcala

rozsdát kapott a szőlő

listovi loze rđali,

Orleans alatt a Loire kiáradt.

pred Orleansom se Loire izlila.

Hajnalra született meg

U zoru se rodila

Johanna

Ivanka,

gyöngének látszott

bila je slabašna, nježna,

s a homlokán

na čelu

mintha egy rózsa nyitotta volna szét

kao de joj ruža otvorila

göndör szirmait.

čupave latice.

Nagyon szerettem akkor

Jako sam onda volio

az asszonyomat

svoju ženu

akinek a szívéből indult útjára

kojoj je iz srca krenula u život

a mi kis Jankánk

naša mala Ivanka

s én a hajlott hátú

i ja sam, ja pogrbljeni

feltört kezű paraszt

seljak ogrubjelih ruku,

sírtam

plakao,

nevettem

pa sam se smijao

örömömben

u radosti

nem is sejtve

ne sluteći

a jövendőt

što će biti

mikor is

kad

az angyalian szép

naša anđeoski lijepa

angyalian szelíd lányunk

anđeoski nježna kći

fegyvert ragad

zgrabi oružje

hogy a falánk étvágyú

da Engleze proždrljiva teka

tüzet okádó angolokat

što bljuju krv sirotinje

kiűzze Franciaországból.

progna iz Francuske.

Drága vérét hullatta Orleans

Dragu je krv Orleans prolijevao,

de ő felderítette egét

al ona mu je razvedrila nebo,

termő zsíros földjét

masnu i plodnu crnicu

visszaadta a népnek

vratila narodu

Franciaország dicsőségre született népének

narodu rođenu za slavu Francuske

a tarka virágok népének

narodu šarena cvijeća,

a jó bor népének

narodu dobroga vina

akiből ő vétetett

iz kog je ona ponikla

akiért végül is

za kog je ona napokon

feláldozta magát

žrtvovala i život svoj

szűzen

djevice

egek balzsamától

mirisav

illatozón.

od balzama nebeskih.

Elűzte a hódítókat

Prognala je osvajače,

felszabadította Franciaországot

oslobodila Francusku

végül máglyára vetették

na lomači su je spalili

mintha bűnös lett volna valaha is.

kao da je grešnica.

Ó tündöklő csillag

O, blistav zvijezdo,

fehér liliomszál

bijeli ljiljane,

burgundiai testvéreid áldozata lettél

postala si žrtva braće burgundske

a szentséges máglyán

na svetoj lomači

ezerszer meggyalázva

tisućput osramoćena

ezerszer megdicsőülten.

tisućput obeščašćena.

Jeanne d’Arc

Ivano Orleanska,

Jeanne d’Arc

Ivano Orleanska,

messze vagy

tako si udaljena

és oly valószínűtlen

i tako nevjerojatna,

de mégis kaszanyél helyett tollal a kezemben

ipak ti namjesto držalice kose, s perom u ruci

Budapestről szólok hozzád

iz Budimpešte progovaram

1960-ban

1960.

te a semmi valósága

ti, zbiljo ničeg,

felmagasztalt áldozat

obožavana žrtvo,

könyörülj minden asszonyok gyengeségén

smiluj se slabosti svih žena,

intsél feléjük

domahni im

vérző emlék

kao krvav spomen

és világítson előttük a tűz

nek pred njima svijetli oganj

ami téged

što te

elégetett.

spalio.