Együgyü ének

Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős

Szép szeretőjét nagyon szereti

Ugy szereti, épp mind medrét a folyó,

amelyikben a halak is lebúnak az iszapba, ha elfáradtak

Csak símogatja és nagyon szereti

Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja,

nem szegi meg maga

Fölolvassa neki az újságot, megvárja,

amíg elalszik, aztán elalszik ő is

Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát

Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném

Éppen mint a medrét a folyó.

1925. április