Két dal

Éji dal

Néhány éjjelre, padra, kőre,

adjatok immár fekhelyet.

Én nem vagyok jó gazda ökre,

se lány, se bolha, se beteg.

[Mindnyájan alusztok időre,

enélkül én sem élhetek

Hogyan kapok így új erőre,

hogy dolgozhassam veletek?]

Jusson a néniknek nagy bögre,

szerető mindnek, ki szeret,

helyettem leljen szeretőre,

aki egy éjre eltemet.

Dal

Derűs vagyok és hallgatag,

pipám is, bicskám is elhagytam.

Derűs vagyok és hallgatag.

Hopp, szél, fúdd szét e dalomat!

Nincs senki, akire rámondjam:

"Örömét lelte nyomoromban."

Felhő valék, már süt a nap.

Derűs vagyok és hallgatag.

1928. febr. 10./dec.