Haikuk a vörös jóslatokból

Az álmokat kard

repüli át; mint madár

a viharokat.

A magas Mennyből

könny zuhog; a Buddha sír

sötét esőket.

Úgy indul el, hogy

érezzem újra. Vérszag

minden illatban.

Szállnak a lelkek

és ökörnyál-szálakon

mezők búcsúznak.

Hányszor íveli

még létem éjszakáját

ez a gyilkos Hold?

Át a hágókon,

a havon; vércse vijjog,

hódol a télnek.

Nincs menekülés:

farkasokkal érkezem

e hűtlen földre.

Adj jelet: mikor

rohanjam le harcosok

halál-szín körét?

Felajánlkozik

a Penge: "ha akarod,

elmegyünk. Végleg."