H. Évának
Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.
Most lett húszéves a jelen- és múltidő.
Az a lényege, hogy mindig elhallgatom,
Mert másképp nem bírnám. A Nagy Hittérítő,
A szerelem elment. Fázik minden tagom.
Mondják, most Bécsben élsz; hogy óvónő lettél,
Családanya. Ilyen egyszerű az élet.
A Fény utcai piac sincs már. Hideg tél
És a nyár, nyolcvanhatban. Érjen már véget.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论