Judás és Jézus

Dühödt, lázongó szívverésem

Golgotai bazaltra vésem.

Krisztus, poétám, szent Alak,

Eladtalak.

Enyém volt minden álmodásod,

Én voltam a lelked, a másod,

Megkoszorúztam a fejed.

Szerettelek.

S eladtalak, én fejedelmem,

Mert az Élet az én szerelmem,

Mert én is álmodok nagyot:

Költő vagyok.

Nem hallgatom zsoltáros ajkad,

Nem kell szép, égi birodalmad.

Selymet, pénzt akar egy leány,

Vár, vár reám.

Galád vagyok? Galád az Élet,

Bűve miért nincs az Igének?

Vággyal, kínnal miért gyötör

Pénzes gyönyör?

Irott kövem dobom a mélybe,

Megreng a Föld sok ezer évre

S késői bűnös, bús szemek

Megértenek.[1]