Ha a szemem lefogták

Óh, elégtétel éjszakája,

Óh, gyönyörűség éjszakája:

Szememet már lefogták szépen

És senki sem emlékszik rája.

Senki se tudja, mint néztem rá,

Kire haraggal, kire kéjjel?

S ostoba kis emlékezések

Indúlnak útnak szerte-széjjel.[1]