Óh, elégtétel éjszakája,

Óh, tá noc zadosťučinenia,

Óh, gyönyörűség éjszakája:

óh, tá noc nádherného chvenia:

Szememet már lefogták szépen

oči mi pekne zatlačili

És senki sem emlékszik rája.

a nik už v pamäti ju nemá.

Senki se tudja, mint néztem rá,

Nik nevie, ako som ho vnímal,

Kire haraggal, kire kéjjel?

koho s rozkošou, koho s jedom.

S ostoba kis emlékezések

A hlúpe malé rozpomienky

Indúlnak útnak szerte-széjjel.[1]

sem-tam sa rozbiehajú svetom.