Haikuk Musashi Úr nyugtalan délutánján

Nézem a párát,

a ködös hegytetőt és

így őszülök meg.

A part, a nagy szél,

ami homokba temet:

ne éljek tovább.

Nem kell kívánnod

esők nyugalmát sem; hisz

énekel a szél.

Láthatatlan Hold,

fel-nem-kelő Nap; éjfél,

fehér enyészet.

Fordulj meg; lassan.

A nap nem tudja, hogy

süti a tarkód.

Szörnyű Musashi!

Velem ijesztegették

a gyerekeket…

Lovam sörényét

fésülöm; hideg avaron

borzong a szellő.

Mi van még? Kard és

Lótusz; azután még egy

sötét szivárvány.