Gyerekférfiak balladája

Ha nő vagy, férfiként szerethetsz

macsót, lovagot, szépfiút,

végül úgyis a gyermeked lesz,

öledbe vágyik, s nincs kiút

ebből a kényszer-anyaságból,

szívedből szívja a tejet,

és mint vak kismacska, nyivákol -

a férfi mind csak kisgyerek.

Mint óvodás a homokvárat,

épít izmot vagy karriert,

de kérj egy apróságot, fáradt,

unott lesz rögtön és ijedt.

Nem lesz társad és nem lesz hősöd,

magad vagy csatába menet

utóvéded és előőrsöd,

a férfi mind csak kisgyerek.

Most rád hasal, harapja nyelved,

magáról úrként álmodik,

ha nedve kiömlött, elernyed,

s már alszik, nyála is folyik.

Mert nő vagyok, oltalmat vágynék,

de megtanultam, nem lehet,

hiába szerelem, jó szándék,

a férfi mind csak kisgyerek.

Herceg, ha sértő, amit mondtam,

hajtsd az ölembe a fejed,

csak altató volt, mit daloltam,

hogy minden férfi kisgyerek.