Mintha...


abból a csókból nőne ki
e lezárt ajkak többé nem eresztik
fáj ha hozzáér megszokni hidegét
lenyalni a jeget róla
szemhéja alá bebújni
az utolsó dolog mögé amit látott
ahogy a kacsok közé zuhan
elválasztja a földet az égtől -
behavazott arcán apró lábnyomok
férgek a deszkában
csecsemők szőlőszemekben
a fénylő zúzmarás kertben
halott nővel egy testben
forgó síkos avarban
ebben az édesszagú lehelletben
ebben a tőrben
ebben a duplafenekű gödörben
mindene megvan
amire jó
fázik szakálla nő
viszket megvakarják
éhes megetetik
nem fér a bőrébe kitömik


作者
Péter Zilahy

来源

slovo.bg


报错/编辑
  1. 初次上传:李大侠
添加诗作
其他版本
添加译本

PoemWiki 评分

暂无评分
轻点评分 ⇨
  1. 暂无评论    写评论