Epilógus

Nem lágyszavú költemények ezek,

estéktől sáros arcomból röppen fel csak a

kitépett tollú szél,

csak szemem zöld esőcseppje billeg

háztetők piszkos lapulevelein, melyek alól

penészes álmokat szívnak ki a szellőzőaknák.

Vagyis nem hangulatos költemények ezek,

csökönyös, bezárt ajtók leginkább

lerontott házak téglarakásain.

Büntetőjogi felelősségem tudatában és

derékig belemártva már a halálba

és Archimédész törvénye szerint

halálból kiszorított életemmel

vonítom, nem költemények ezek, csak

csillagok kutyaláncon.