– szakadt fel ziháló mellkasából
a megkönnyebbült sóhaj,
miután pár percig hülyén állva
zárt ajtaja előtt,
jobb híján ismét végigfutotta a várost,
s az öltözőben,
kétségbeesett kapkodással tapogatva
otthagyott ruhái redői között,
végre rámarkolt
saját lakáskulcsára.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论