– szakadt fel ziháló mellkasából

– z jeho rozdychčanej hrude

a megkönnyebbült sóhaj,

odľahnutý povzdych uvoľnil sa,

miután pár percig hülyén állva

potom ako na pár minút hlúpo stojac

zárt ajtaja előtt,

pred zavretými dverami,

jobb híján ismét végigfutotta a várost,

mestom bezmála znova prebehol,

s az öltözőben,

a v šatni,

kétségbeesett kapkodással tapogatva

zúfalým zhonom ohmatávajúc

otthagyott ruhái redői között,

medzi záhybmi zanechaných šiat,

végre rámarkolt

konečne uchopil

saját lakáskulcsára.

vlastné klúče od bytu.