Ott állsz az időben,
kútvíz csorog a fehér
lavórba.
Beleszórod mi tiéd.
Kibomlik minden:
házak, fák, hajók.
Virágzó életed.
Elámulsz és
szívütötten meredsz
az akaratlan-szétázó
mintázatokra.
*Vizicsoda néven árultak a 1960-as években egy gyerekjátékot Magyarországon, kis boltokban, trafikokban. Lényege: zsugorított anyagból készült morzsalékot kellett vízbe szórni ami megdagadva különféle kis színes alakzatokat vett fel. (fa, virág, ház, gőzhajó füstölő(!) kéménnyel stb.)
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论